2011. augusztus 25., csütörtök

Végre Pulp!


Egyik kedvenc oldalam, ahol kortárs művészek képeit közlik állandóan megújulva, újra üzemel.

Hónapokig nem volt semmi és végre új képsorozatot látok fenn. Nem egy ütős sorozat, azért nem, mert már nagyon sokadjára látom ugyanazon elemeket felbukkani különböző fotográfusok munkáiban, de egynek jó.

Alison Brady


Ha valamit könnyűszerrel el lehet mondani (és imádnak is hangoztatni) egy nő művész munkájáról, az az, hogy feminin. Ez alól Alison Brady sem kivétel, de nem is baj, ha másmilyen lenne, már nem is értenénk.

Az oldal amúgy a Pulpfactor, érdemes ott nézelődni, baromi sok ihletet szoktam meríteni ezekből a képekből, majd fogok egyszer válogatást is feltenni ide a kedvenceimből amiket már több mint egy éve gyűjtök.

Rövid élménybeszámoló

csak egy rövid kiegészítés az előzőekhez, eddig mindenkinek beváltak a könyv jóslatai, nem bírunk csodálkozni, nem bírunk már megdöbbenni sem, olyan hihetetlen erő járja át ezt a könyvet. Még azt is megkockáztatom, hogy miután antikvárius könyv, talán az előző gazdája is tudott egyet s mást, ez a könyv annyira metál. De nálam jó kezekben lesz....

Amúgy ma Zombifilm castingra mentünk, az a Brad Pittes, tudjátok. Úgy hírdették a fészbukon, mint dupla esély, hiszen nem csak egy nagy amerikai filmben szerepelhetsz, de arra is meg van az esély, hogy Brangelina örökbe fogadjon! Bevallom, én konkrétan erre gyúrtam.


Mikor odaértünk reggel tíz körül, már olyan sorok kígyóztak az épület előtt, hogy azt flesseltem, hogy elérne az Oktogontól a Hősök teréig. Na jó, nem az Oktogontól, a Kodály Köröndtől. De onnan kajakra. Szerencsére nem kellett tűző napon állnunk órákat, mert találtunk az elején ismerősöket (bocs.). Nagyon fura volt, már kő keményen ment a casting mikor beértünk és ezek a médiaemberek is kő kemények voltak, az egésznek annyira Halivúd fílingje volt, ahogy már besodródtál kis termekbe és ott egy kigyúrt kopasz rezzenéstelen arccal tudakolta hogy beszélsz-e oroszul, majd egy csini szőke picsa a kezembeadott egy sorszámot és "csííz" mondta az elvontművészlélek fényképész. Aztán kitöltötted  az IQ. tesztet, melyben a szokásos halivúdi kérdésekre kellett választ adnod,mármint:
  • méreteid (testsúly, centi, cipőméret, nyak???, fej???)
  • Katonai előképzettség van-e
  • Kungfuharcos előképzettség van-e
  • VASIPARI FELDOLGOZÓI előképzettség van-e (itt beugrott, ahogy Vasudvardban az orkok is vaskohászattal múlatták szabadidejüket... o.O )
  • meg ilyenek
    Meg még elmondták, hogy szeptember közepétől fogják az állandó statisztákat kiképzőtáborban zombijárásra tanítani, és októberben folyik majd a forgatás. Ekkor jöttem rá, hogy elkövettem a legvégzetesebb hibát, azt írtam be, hogy alkalmanként érnék csak rá, mikor olyanokat keresnek, akik folyamatosan. Hmmm. Pedig a többiek úgy írták be, hogy állandóan ráérnek, hogy nem is. o.O
    Meg mindenki halálra kamuzott az IQ. tesztnél is, ha tíz éve táncolt három hónapig, azt is beírta egyéni kompetencia címszóval, vagy katonai előképzettségnek a két hetes polgárőrtábort. Hát na. Legközelebb okosabb leszek és az összes többi Magyarországon forgatott filmben én leszek a mutant enemy. 
      

    2011. augusztus 23., kedd

    Ohh Fortuna

    ...Szólalt meg Carl Orf híres szerzeménye a háttérben, amikor...

    MEGVETTEM! IGEN! JEAH!


    Ez a könyv a legnagyobb fless kerek e földön, széles e vidéken!  Bevallom, régen már birtokomban volt, mikor annak idején levettem édesapám könyvespolcáról és onnantól a magaménak tartottam. Ezt viszont megtudta vala édesapám és egy óvatlan pillanatban visszacsempészte magához, majd elköltözött. :O Ez után már nem tudtam a könyv sorsárul, sem arrul, hogy látom e még valaha. Tudtommal édesapám se emlékszik már hollétére.

    Ekkor viszont megtaláltam ugye a minap reklámozott weboldalon és megörült vala a szívem, s azonnal  meg is rendeltem, ma pedig birtokomba is vevém vala. 

    Kinyitván a könyvet a belső borító az alábbiakat állítja:

    Fortuna, azaz: szerencsének, avagy
    szerencsétlenségnek kereke
    mely most újabban, az abban mula-
    tozóknak kedvekért, egészen
    megjobbítva tizenötödször
    nyomatásba adatott.
    Budán, 1849. Nyom. Bagó Mártonnál.
     
    Ez a könyv mellesleg egy jóskönyv, amiben a lehetséges kérdések valamelyikét ki kell választani, majd koczkát kell vetni, hogy végül egy versike segítségével megtudhassuk, mit hoz nekünk a szerencse. A lehetséges kérdések közül néhány tetszetős:

    Hogyha valaki sok ideig élend-e e világon?
    Hogyha valaki tanítóvá, vagy prédikátorrá leszen-e?
    Hogyha valaki előviheti-e az ő dolgát? 
    Hogyha valakinek jó-e megházasúlni?

    ... És sokan mások. Most pedig, hogy igazán átjöjjön a fíling, jósoltatok egyet magamnak, mégpediglen arról, hogy: Hogyha valamely asszony, akár leányzó (avagy férfi) szeret-e? 
    Elárulom nektek, egy kis képecske mutatja, hogy a KAKVK azaz magyarán szólva a kakukk fog nekem válaszolni. Dobok is mindjárt. Csak kigondolom, hogy kire fogok gondolni. Rendben. megvan. 3; 2 - Menj Farkashoz Lőcsére! - szóla vala a kakukk. Nincs hát más dolgom, mint megkeresni a lőcsei farkast.
    Sybilla 3; Vers 18.:
     "Ifjú! Kiről gondolkodol szívedbe,
    Nincsen haszna, kedved nem telik benne,
    Ne hidd azt, hogy ő téged szeretne,

    Mert gonoszságodat már megismerte."

     Mit ne mondjak, ezt jól megkaptam. :D 

    Nem szoktatok kommentelni, de ne az én lelkemen száradjon, ha van kérdésetek, kérdezzetek nyugodt szívvel bármit, mindenre van megfelelő válasz a könyvben. Gondoljatok erősen a kérdésre, vagy a célszemélyre és dobjatok kettőt egy hatos osztatú dobókockával. Ha nincsen, van online. Aztán majd elmondom nektek, mit mondanak a Sybillák. :)

    Nietzsche vs babalélek

    Vége a nyári punnyadásnak, a könnyed témákat a blogon is felváltják lassan a mélyebb gondolatok, ahogy közeledik az ősz, vagy hogy stílusosan egy enyhe költői túlzással mondjam: "Közeleg a tél..."

     Először egy-két éve találkoztam Nietzschével, az Ecce Homo című munkája nyomán. Ezen könyvet olvasván már sok minden megfogalmazódott bennem, de ez egy rövidke szösszenet, nem akartam messzemenő következtetéseket levonni belőle. Így nekiláttam egyik művének elolvasásához, a Zarathustra-hoz.


    Friedrich NIETZSCHE
    ZARATHUSTRA
    "Az Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik.

    A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. - A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű."

     Nos arról van szó, hogy el kezdtem olvasni ezt a könyvet mégpedig azért - és egyben annak ellenére - mert Nietzsche gondolkodása, és amilyen irányból megközelíti a legvégső igazságot, olyan mértékben áll ellentétben a sajátommal, hogy célszerűnek találtam összeegyeztetni vele. Szemben Nietzsche ateizmusával az én világképem merőben vallási (nem egyházi) alapokon nyugszik Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből!


    2011. augusztus 22., hétfő

    Nursery Rhymes - part 2.

    Bizonyos mondókák történelmi alakoknak állítanak emléket, akik korukban híresek, vagy inkább hírhedtek voltak. A következő versike Robert Shafto személyéről szól, aki igazi szoknyapecér hírében álló parlamenti képviselő volt a 18. századi Angliában. Egy híres ballada őrzi emlékét, miszerint  összetörte szívét Bridget Belasyse of Brancepet-nek, mikor feleségül vett egy másik nemes hölgyet, mire Lady Bridget két hét leforgása alatt belehalt a fájdalomba.

    A férfi, aki után döglöttek a nők:

    Bobby Shafto's gone to sea, 
    Silver buckles at his knee;
    He'll come back and marry me,
    Bonny Bobby Shafto!

    Bobby Shafto's bright and fair,
    Combing down his yellow hair;
    He's my love for evermore,
    Bonny Bobby Shafto!

    Bobby Shafto's looking out,
    All his ribbons flew about;
    All the ladies gave a shout,
    Hey, for Bobby Shafto!


    Nagyon érdekes, ez az úgynevezett  "jós-dal," melynek alapján a születés napjából lehetett következtetni a gyermekek jellemvonásaira. Hogy melyik naphoz miyen tulajdonság társul, valószínűleg különböző babonák és népi bölcsességek határozták meg. 

    Monday's child is fair of face,
    Tuesday's child is full of grace,
    Wednesday's child is full of woe,
    Thursday's child has far to go,
    Friday's child is loving and giving,
    Saturday's child works hard for a living,
    But the child who is born on the Sabbath Day
    Is bonny and blithe and good and gay.

    2011. augusztus 20., szombat

    Nursery Rhymes - part 1.

    A Sing a Song of Six Pence nagyon régóta áll a könyvespolcomon, hiszen azon kevés könyvek közé tartozik, amiket még Pestre is magammal költöztettem. Természetesen nem csak gyermek mesés könyveim vannak, de ez most egy ilyen időszak. :D Mikor ideges vagyok, ezeket olvasgatom.

    "No, no, my Melodies will never die,
    While nurses sing, or babies cry." 


    Ez amúgy nem egy meséskönyv, ebben a könyvben gyermekversek, mondókák vannak, angolul ezt nursery rhymes-nak mondjuk. Ezeknek épp úgy, mint a legtöbb magyar népdalnak és mondókának, vannak mögöttes jelentéseik is. Egyszer ebből csináltam egy nagyon szupi kiselőadást, annyira érdekelt, néhányat, a kedvenceimet most veletek is megosztom.

    Boys and girls, come out to play, 
    The moon does shine as bright as day;
    Come with a hoop, and come with a call,
    Come with a good will or not at all.
    Loose your supper, and loose your sleep,
    Come to your playfellows in the street;
    Up the ladder and down the wall.
    A halfpenny loaf will serve us all. 

    But when the loaf is gone, what will you do?
    Those who would eat must work - 'tis true.
    You'll find milk, and I'll find flour,
    And we'll have a pudding in half an hour.

    Ennek a versikének két változata is fennmaradt, ezért van a két utolsó két sor másféleképp szedve. Nagyon érdekesnek találom, amit írnak róla. A mondóka a Nagy Ipari Forradalom idejéből származik, mikor még az egészen kicsi gyermekeknek is dolgozniuk kellett. Miután egész nap dolgoztak, éjjel játszottak, hiszen igényelte a kis lelkük, amiért most majd megszakad a szívem. A vers azt mondja: A Hold úgy ragyog, mint ha reggel lenne, hagyd a vacsorát, feledd az alvást, menj játszani a barátaiddal!  Ekkoriban örvendett nagy népszerűségnek a mondás is, miszerint: "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Ez van a vers korábbi verziójában is, amit később, úgy fest, átírtak, hogy szépítsenek a dolgon, hiszen amit a vers leír, igazi tragédia:

    Gyermekmunka:  A 18-19. század elhozta Angliába az ipari forradalmat és a gyárakat. A munkásokat kihasználták, olyannyira, hogy még a gyermekeiket is munkába kellett állítaniuk, ha nem akartak éhen halni. A gyermekek ekkoriban napi 16 órákat dolgoztak a gyárakban embertelen körülmények között. Gyakran olyan fáradtak voltak, hogy a végtagvesztés megszokott dologgá vált számukra. A gyermekek általában 5 éves korukban kezdtek el dolgozni és gyakorta nem élték meg 25. életévüket a brutális munkahelyi körülmények miatt.


    Ecc, Pecc, Kimehetsz... A magyar megfelelője egy nagyon régi kiszámolós mondókának, ami angolul így hangzik: 

    Eeny, meeny, miny, mo,
    Catch the tiger by the toe
    If he squeels, let him go,
    Eeny, meeny, miny, mo!

    Nem is olyan megdöbbentő, ha azt mondom, eredetileg ez a cukiság sem így hangzott! Mikor még a rabszolgatartás legális volt, a középső két sort a következőképp énekelték: "Catch a nigger by the toe,
    If he hollers, let him go".
    /holler: ordít/ 
    Nagyon érdekes cikket olvastam ezzel kapcsolatban. Egy amerikai férfi ír róla. Azt mondja, az 1950-es években még mindíg az offenzívabb változata volt elterjedve a mondókának és az iskolás gyermekek is előszeretettel csúfolták vele a fekete gyermekeket. Ez a férfi azt mondja, hogy ő nem volt benne sosem ezekben a játékokban, de mikor egyszer mégis használta a "tiltott szót," az apja szappant tett a szájába büntetésképp. 
    Nekem ebben az egész sztoriban az a legérdekesebb, hogy ez a szó tényleg be van tiltva tudtommal, ami azt jelenti, hogy fehér ember nem használhatja. Nekem itt jön a képzavar, hiszen feketéket milliószor hallom ezt a szót használni egymásra, még a médiában is. (Azaz én csak ott.) Ez kábé ugyan olyan, mint itthon a "cigány" szó használata többek között. Persze természetes, hogy valaki a saját "fajtájával" szemben nehezen lehet rasszista, de hogy egy kirekesztés ellen irányuló törvény hogyan lehet mégis kirekesztő, ez számomra különös. 


    És egy nagyon nagy kedvenc: 

    Lavender's blue, dilly dilly, 
    lavender's green,
    When I am king, dilly, dilly, 
    you shall be queen.

    Who told you so, dilly, dilly,
    who told you so?
    'Twas my own heart, dilly, dilly,
    that told me so.

    Call up your men, dilly, dilly,
    set them to work
    Some to the plow, dilly, dilly,
    some to the fork,

    Some to make hay, dilly, dilly,
    some to cut corn,
    While you and I, dilly, dilly,
    keep ourselves warm.

    Avagy: "küldd el a barátaidat és szexeljünk!" :D 
    A Levander's Blue egyike az írásos emlékeinkben fennmaradt egyik legősibb szerelmes daloknak, hiszen már az 1680-as években is ismert volt. Mint mondtam, dal, jelen esetben altatódal, melynek angol megfelelője szintén egy csodásan szép szó: "lullaby." /Ejtsd: lálöbáj/

    2011. augusztus 19., péntek

    Andy Kehoe

     Fresh Soul in the Murderous Wake

     Filler of Empty Places

     Looming Beauty

     March of the Exiled

    The Seer

    2011. augusztus 18., csütörtök

    Mese a jólelkű Fridolinról

    Ha tündérmeséről van szó, nem ismerek korhatárt. Ez a mese az egyik kedvencem, bár bevallom, nem a történet miatt, hanem a lenyűgöző illusztráció, ami miatt zaklatott napjaimon ezt és az ehhez hasonló könyveimet olvasgatom, mikor megnyugvásra vágyik lelkem.



    "E tündérmese főhőse a jólelkű Fridolin, aki számtalan kalandos fordulat közepette a jóság és a szeretet unalmáért harcol. Az ifjú – gonosz szülei házából – Dongó úr birodalmába kerül, aki csak csalásra oktatja. A fiút a szitakötő képében érkező tündérkirálynő megmenti és elviszi magával a tündérek birodalmába, majd itt él száz boldog éven át. Végül útjára bocsátják, feladata, hogy megszabadítsa az emberiséget. Csodatevő virágcsokrával érkezik vissza a dongók gonosz birodalmába, ahol végül a tündérek segítségével legyőzi a gonoszokat, és a jólelkű Fridolin lesz a király."

    Erről jut eszembe, hogy van a Bookline online könyváruház, ahol baromi sok könyvet meg lehet találni, antikvárból is, többek között ezt is, de akad ott Magyar Hírmondó, Carlos Castaneda sőt, még akciós tarott kártyák is, például Crowley - Thot tarott-ja most 3000ért, amin majdnem elsírtam magam. :D A lényeg, hogy egy csomó nehezen beszerezhető olvasmány, csak ajánlani tudom!
    A megrendelt könyveket házhoz is szállítják, de érte is lehet menni személyesen, itt, Budapesten több helyen is. Már én is rendeltem egy baromira jó könyvet, már alig várom, hogy megjöjjön! (és akkor posztolom is majd) Fak Jeah!

    2011. augusztus 17., szerda

    Van egy zene II.



    Karin Dreijer Andersson (1975.) Svéd énekes/zeneszerző és zenei producer. Igazi hírnévre a testvérével közös zenekarral, a The Knife- fal tett szert, később önálló zenekara is lett Fever Ray néven, és sok neves előadóval is csinált közös számot, mint például a Röykshopp.
    Ami velem megszerettette a zenéjét az egyrészt a különleges hangja, másrészt a még különlegesebb zene tele spiritualitással és szuggesztív erővel. Szerintem ezt amúgy teljesen tudatosan csinálja így Karin, ez látszik a képeken, a klippekben, hogy valamiféle Sámánasszony szerepében tetszeleg, de egyáltalán nem viszi túlzásba, sőt, profibb nem is lehetne benne,

    Röykshopp: What else is there ft. Karin Dreijer

    The Knife: Marble house


    Fever Ray: When I grow up

    2011. augusztus 16., kedd

    Illusionators

    Nem is tudom, mit mondhatnék, az érzelmeimtől túlfűtve, az emlkezéstől meghatottan mutatom be példaképeimet, a két mágust: Az Illusionators-t:






    2011. augusztus 13., szombat

    Az emlékezés játéka

    Mnémoszüné Uranosz és Gaia leánya, az emlékezés istennője, a múzsák anyja.
    Mnémoszüné és Zeusz kilenc szerelmes éjszakát töltött együtt, melynek gyümölcseként az istennő „kilenc egyforma természetű lányt szült, akik csak az éneklésre gondoltak, semmi egyébre” E lányok a múzsák, a művészetek megszemélyesítői. Ő róluk (az anyáról és kilenc lányáról) olvashatunk elsőként a könyvben, melynek címe Symbolon.

    Mnémoszüné az az anya, aki nem próbálta maga mellett tartani lányait, hanem szétküldte őket a nagyvilágba, hogy csókjukkal emlékeztessék az embereket. De mire is? Spirituális lényünkhöz, belső lényegünkhöz próbálnak minket visszavezetni. 

    "Ahol énekelnek, ott nyugodtan maradhatsz, mert a gonoszoknak nincsenek dalaik." - Tehát nincsen lelkük - tartja a német közmondás. Nincs, mert megfeletkeztek róla. A zene, mint az összes többi művészet segítik az emlékezést. Ezért azt javaslom, mielőtt továbbhaladnánk, indítsuk el ezt a videót, hagy szóljon a háttérben. A könyv Tangerine Dream-et ajánl de szeritem az annyira erősen meditatív, hogy inkább utána hallgatnám. 


    A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl egy tárgyat és egy tevékenységet. Éspedig olyan tárgyat, amely egykor széttörött, és részei szétszóródtak a világban. Mikor például egy gyűrűt, egy érmét, vagy egy tányért kétfelé törték, és a két részt különböző embereknek adták, akik egymást nem ismerték (manapság általában papírpénzt tépnek el e célból). Most mindketten tudják, hogy hiányzik nekik valami, és úgy érzik, meg kell keresniük a másik felet.
    A mítosz is elbeszéli ezt a történetet. 
    A borda, amelyet Isten kivett Ádám oldalából, és amelyből Évát elkészítette, maga is egy symbolon, és ugyanilyen a megkettőzött ember Platón Arisztophanés beszéde című művében: az embernek - így mondja Platón - eredetileg két feje volt, négy lába és négy karja. Ez az ember azonban olyan erős volt, mint az istenek, ezért Zeusz kétfelé vágta, két részét pedig a világ két különböző részén helyezte el. Azóta keresi az egyik fél a másik felet, hogy újra symbolonná váljanak. 

    Ezért kapta maga a játék is a Symbolon nevet, mert ez egyfajta keresési folyamat, ahol belső lényegünkhöz próbálunk visszakapcsolódni. Ez a belső lényeg azonban több részből áll, ahogy az embernek annyi személyisége van, ahány magatartás formával rendelkezik. Ezeket a szerepszemélyiségeket vizsgálja a könyv és a játék, ezeket próbálja megismertetni velünk. Hiszen a modern kor embere azért szenved annyi betegségben (melyekről ma már tudott, hogy minden esetben lelki, azaz pszichoszomatikus összefüggésben állnak a fizikai tüneteinkkel), mert egyes szerepszemélyiségeket nem tudunk elfogadni és ilyenkor elfojtjuk őket, amik miután folyamatosan a felszínre szeretnének törni, betegségek formájában próbálják magukra vonni a figyelmet. 

    Tehát egyrészt terápiás jellege is van a dolognak, másrészt pedig önismereti célzattal is használhatjuk. Külön segítség, hogy a kártyákon megjelennek a különböző szerepszemélyiségek asztrológiai vonatkozásai is. Így van 12 alap szerepszemélyiség és további 66, melyek ezek kombinációi. Így ha például azt akarom megtudni, hogy melyik szerep áll hozzám a legközelebb, vagy melyikkel érdemes leginkább törődnöm, azt mondom, hogy Ikrek vagyok és Rák az aszcendensem, és megnézem az ennek megfelelő kártyát. 

    Kibeszélés
    Jelölés: Rák/Ikrek, Hold/Merkúr
    Összegzés : érzések kimondása, a beszélgetés terápiája (Pszichoanalízis), érzésekkel kapcsolatba kerülni, az ész és az érzelem kapcsolata
    Kibeszélés
    A képen egy nő látható, aki a karját védekezőleg a feje előtt tartja, mert érzéseit megsebezték. Mellette Merkúr áll, az istenek küldötte, aki arra akarja rábírni, hogy sértettségét vagy egyéb érzelmeit közölje. "Beszélj hozzám" mondja, "és rögtön csak fele olyan rossz lesz. Ne tartsd vissza, mondd el." A Hold kicsiny karéja azt fejezi ki, hogy az érzések már régen eltűntek a felszínről, így tehát a lélek bensejében nyomasztanak.


    Oda kell figyelnem tehát, hogy hangot adjak annak, ami bennem van, elárulom, ezt a blogot is ezért írom, hogy gyakoroljam a kommunikációt, ami ebben az együttállásban a túlérzékenységem miatt akadályoztatva van.

    Na jó, ennyit rólam, jó szórakozást nektek is a játékhoz, ha elakadtok segítek. Itt a link:

    2011. augusztus 12., péntek

    Aura Soma

    A mai napon a virág és színterápiákon flesselődtem, gyakorlatilag alig tudtam betelni velük, annyira jó játék.

    Virágterápiáról már biztosan mindenki hallott, erről a Bach féléről, aki orvos bácsi volt és rájött, hogy bizonyos vadvirágok rezgései megegyeznek az emberek lelki és fizikai problémáinak rezgésével. Milyen érdekes!
    Ennél is érdekesebb viszont az Aura Soma.



    Mi az Aura-Soma?
    Az Aura-Soma jelentése: Fény Test. Az Aura-Soma lélekterápia, mely a színek nyelvén siet segítségünkre. Mindent ami körülvesz bennünket, és mindent ami mi magunk vagyunk vagy voltunk kifejezhetjük, megérthetjük a színek nyelvén. Az Aura-Soma egy csodálatos "színes nyelv", amelyen keresztül megérthetjük saját lelkünket, a bennünk zajló folyamatokat.

    "Te vagy a szín, melyet választasz, s ez tükrözi lelked szükségletét"

    Nem szeretném túlspilázni, ITT a link, ahol válassz magadnak egy színkombót, de tényleg egyet, amiről úgy érzed, hogy a legközelebb áll hozzád. Nekem nagyon adta, mikor ilyet játszottam.
    Érdemes még például születési dátumnak megfelelően keresni az üvegeket és jelentésüket. Pl.: 90-05-30 - meglepő dolgokat fog mesélni rólunk.




    2011. augusztus 10., szerda

    Statisztikai jelentés

    JúLilius 20-án kezdtem el blogot írni, még nem egészen egy hónapja. Napról napra egyre többen néztétek meg a blogomat, ami baromira meglepett, nem gondoltam volna, hogy bárkit érdekel. Aztán mikor már átlagban naponta hat ember kezdte nézni, már néha kiraktam fészbúkra egy egy cikket, amiért igazán lelkesedtem.
    És láss csodát, napi 10 lett az átlag nézettségem. Szerintem az írásom is fejlődött, már jobban ki tudom fejezni magam és személyesebbre tudom venni a hangot.
    Pár napja elértem a 100. látogatót a blogon és már 130 körül járunk.
    A mai nap pedig újabb rekord született, ugyanis 18-an néztétek meg eddig, azaz délután négyig a blogot.



    Ez mind olyan eredmény, amitől most kicsit hízik a májam. Tudom, hogy gyakorlatilag mind az ismerőseim, barátaim vagytok, hiszen legtöbben fészbukról kattintotok ide, már pedig az információim csak barátoknak jelennek meg (elvileg), de az is jó érzés, hogy érdekel titeket, amiket írok.
    Igazából ezért akarok bíztatni mindenkit, hogy lehet ez párbeszéd is, soha ne féljetek elmondani a véleményeteket, ha van hozzáfűzni valótok, észrevételetek, vagy épp kritikátok, mert én pölö azt szeretem a legjobban. Persze ez nem kötelező, nem is gondolom, hogy ez után megvltozik ez, de azért gondoltam szólok, csak hogy tudjátok, hogy mi a helyzet.

    :) Hellooo

    2011. augusztus 8., hétfő

    Vámpírok, Coelho és Én

    Debreceni száműzetésem alatt sok új dologra kellett kinyílnom, amiket eddig határozottan elutasítottam, ugyanis az unalom nagy úr. És bár valaha szilárdan megfogadtam - talán a "Veronika meg akar halni" elolvasása után - hogy soha, semmilyen körülméyek között nem fogok Coelho-t  olvasni, most egy isteni sugallat arra késztetett, hogy a világ legvisszataszítóbb címadása ellenére is olvassam el az: "A Piedra folyó partján ültem és sírtam" című könyvét. És nem bántam meg!

    Ismét kockáztattam és újfennt jól jártam. Bár az íróról nehezen változik a véleményem, miszerint Paulo bácsi könyvei nyálasak, hatásvadászok és csak menstruáló nők képesek különösebb erőlködés nélkül ellenálni a felesleges érzelgés áradatának, ami történeteiből ránk zúdul, mégis, volt ebben a műben tanulság, sőt, még égi üzenet is, ami pont nekem került bele ebbe a műbe mert a megértésnek pont ezen a szakaszán jártam. Viszont, hogy mégegyszer megkockáztatom e egy hasonló könyv elolvasását, azt nem merem megmondani, bár magamban erősen sejtem a választ.


    Könyv ismertetőt az előbb elhangzottak miatt nem szándékszom írni, egy bájosan giccses szerelmi történetről van szó, legyen ennyi elég. Meg persze némi spiritualitással van ez megspékelve, különben nehezen lenne helye ezen a blogon. 
    De most mind ez továbbra is mellékes szerepet kap, mert nem a könyvről akarok beszélni, hanem arról a kis szemelvényéről, ami miatt  kezembe került a könyv. 

    - Mire gondolsz? - kérdezte
    - Vámpírokra. Az éjszaka rémeire, akik magukba zárkóznak, és kétségbeesetten keresnek társat. De képtelenek szeretni. Ezért van az, hogy a legenda szerint csak úgy lehet őket megsemmisíteni, ha tőrt döfnek a szívükbe. Mert abban a pillanatban magához tér a szívük, fölszabadítja a szeretet energiáit, és elpusztítja a gonoszt.
    - Ez eddig még nem jutott eszembe. Pedig logikus.

    Mostanában több ilyen vámpírral is akadt dolgom. Ezt természetesen a filmekben látott, bőrszerkós, hardrocker, fényre gyulladó (vagy csillogó) vámpíroktól elvonatkoztatva értem, s azokra a lényekre gondolok, akik mint szerepszemélyiség, jelen vannak mindnyájunkban, s szörnyeteggé csak akkor válnak, ha átveszik fölöttünk az irányítást. Sajnos sokan járnak így manapság, észre sem véve saját kárhozatukat, amiben fetrengenek, s tudomást sem véve arról, hogy hogyan teszik életképtelenné embertársaikat is, miközben lázasan próbálnak védekezni mindentől, aminek köze van a szeretethez, ami a megváltásukat jelentheté, igaz, ez eldeformálódott egójuk halálát is jelenthetné.


    A megértést egy játék segíti, mely felfedi előttünk a bennünk lakozó szerepszemélységeinket. Ennek a neve Symbolon, amire hamarosan külön bejegyzést fogok szánni, de most csak a témára irányítottan foglalkozunk vele. 
    Egy melankolikus arckifejezésű VÁMPÍR látható a kártyán. Távol kell tartania magát a Nap fényétől. A Hold sápadt fénye kíséri útján. Bebarangolja az éjszaka világát, a tudatalatti világát és lázasan keresi azokat, akik életet kölcsönöznek neki. Arca fakó, és ő maga is a hozzá hasonló vérszegényeket keresi, akiket VÁMPÍRRÁ tehet. Körülötte denevérek repkednek, akik hozzá hasonlóan az éj vérszívó teremtményei.
    a) A probléma
    Egy rész meghalt benned. Ez azt jelenti, hogy valaki máshoz kötötted magad. Szemedben ő a tettes és te (valószínűleg) az áldozatának érzed magad. Reménykedtél benne, hogy feltölt téged élettel, részesülni akartál az energiáiból, és most csodálkozol, hogy hatalmat gyakorol feletted. Magad változtattad magad áldozattá azáltal, hogy magadhoz hívtad őt, a betolakodót.
    b) Út a problémán keresztül
    Ismerd fel, hogy egy részed ismeretlen számodra. Fedezd fel, hogy melyik szerepszemélyiséged süllyedt az alvilág sötét birodalmába, hogy onnan vesse ki hálóját idegen életekre. Ezt az élősködő lényt kell felismerned magadban, mert olyan kötelékeket alakít ki, melyek fogva tartanak. E kötelékek között nincs és nem is lesz élet soha.
    c) Eredmény
    A VÁMPÍR meg fog halni. Tudnod kell, hogy rettegsz ettől, de ez fogja meghozni számodra a gyógyulást. Ez nem totális halál: a VÁMPÍR, aki egy részedet elrabolja, a felszínen - a tudatosság fényénél - elpusztul, helyet adva ezzel egy új kezdet számára 

    Számomra az igazi tanulág az az, hogy aki nem kéri a segítségünket, arra nem is erőltethetjük ezt rá. Mindenkinek, aki embertársait segíteni szeretné, meg kell tanulnia, hogy erőszakkal nem tudjuk mások életét jobbra fordítani és csak annak avatkozhatunk bele a dolgaiba, aki erre megkér minket. Nem vagyok ördögűző, sem vámpírvadász, van, hogy néha el kell engednünk azoknak a kezét, akiket szeretünk, mert mindenki a maga boldogságáért felelős.

    2011. augusztus 6., szombat

    Férfi szóval női szemmel

    Ahogy mondtam, József Attila kedvenc. Férfi szóval című versét Ágnes Vanilla is feldolgozta, több versével együtt, mint a Talán eltűnök hírtelen, vagy a Születésnapodra, mindegyiket megéri meghallgatni. Szerintem az összes között ez lett a legizgalmasabban megoldva, a többi versből dalt csinált Á. V. Ez a megzenésítés viszont egy szertartásra, egy imádságra emlékeztet.



    2011. augusztus 5., péntek

    Galamb gondolat

    Álmomban egy fehér galamb a kezemre szállt és elkezdett tojásokat tojni. Rájöttem, hogy szerencsétlennek nincsen fészke, ezért csináltam neki egyet, de nem tudtam belerakni, aztán kerestem a tojásokat, de azok már kihűltek.

    Azt hiszem értem mostmár, kelett egy kis segítség, Krúdy Álmoskönyvéből , de már tiszta a kép. Tényleg van valami abban, hogy azt nem értjük meg, amit nem akarunk. Az intuíció viszont tanulható, fejleszthető és mivel nekem ez a leghőbb vágyam, nem adom fel semmi esetre sem.

    Spontán Égés

    Nem, természetesen nem a helyzet megoldó képességemről lesz szó, hanem egy műsorról, amit néztem a TVben.


    Emlékszem, kisebb koromban mikor átmentünk az unokatestvéreinkhez, akik ikrek, mutattak egy könyvet, amiben ilyen paranormális jelenségekről volt szó, UFÓkról, ikrekről (?!?) és a fenn említett spontán égsről is többek között. Vagy szaknyelven: "spontán emberi öngyulladás". Mely egy megmagyarázatlan állítólagos jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad.


    Az öngyulladásnak nevezett halálesetek visszatérő jellemzője a véletlenszerűség, a spontaneitás, valamint az, hogy a test erősen megég, vagy hamuvá lesz, sokszor csak a végtagok maradnak épen. Ugyanakkor az áldozat környezetében nincs jele annak, hogy bármilyen tűz keletkezett volna: épen marad az illető ágya, a rajta lévő ruha, cipő vagy a közelében lévő tárgyak, újságok. Semmi sem utal arra, hogy gyújtogatás vagy beleset történt volna.
    A hátborzongató halálesetek egyik legkorábbi példája a Verona mellett élt Cornelia Baudi grófnő pusztulása 1730-ból. Alighanem az ő esete ihlette meg Charles Dickenst, aki jó egy évszázaddal később, 1852-ben az Örökösök című regényében ilyen halált szánt az egyik szereplőjének. A népszerű angol író könyve nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a különös jelenség a tizenkilencedik század végére széles körben ismertté váljon.



    Namost. Miután ez már egy viszonylag gyakorinak számító jelenség (már száz fölött regisztráltak ilyen eseteket), végül is szántak a témának egy műsort, hogy lelibbentsék az öngyulladás rejtélyéről a fátylat. 
    Ez már az elején baromira gyanús volt, a szokásos szenzáció hajhász ismertető után jön egy idióta, akiről most olvasván kiderült, hogy Bruce Dickinson, az Iron Maiden frontembere, tehát egyértelműen egy tudományosan megbízható forrás, aki majd megoldja itt a helyzetet.
    Ekkor elkezdték a lehetséges elméleteket tesztelni és csodával határos módon minden esetben sikerlt bebizonyítaniuk, hogy a tudoány megmagyarázza nekünk ezt az ördögi jelenséget. Mindazonáltal el kel árulnom, hogy egy egy apró részlet természetesen soha nem volt a helyén, de ezt ügyesen elmismásolták, legalábbis felteszem, ezt hitték. 


    Először hoztak egy gumibabát, akinek a belsejébe tettek olyan mérgező és gyulladékony gázokat, amiket az emberi szervezet is termel. érdekes volt, volt köztük egy olyan gáz is, ami attól gyulladt meg, hogy oxigénnel találkozik. így végül meg is gyulladt a baba, ami hozzáteszem, gumiból volt. Viszont az emberi test hatvan százaléka víz. Mitől gyulladhatna meg és éghetne folyamatosan? A csontok csak 1650 fokos hőmérsékleten olvadnak meg. A krematóriumokban 1100 fokon órákon át hamvasztják a tetemeket. Az esetek egy részében viszont szó sincs ennyi időről, az áldozatot sokszor percekkel a halála előtt még látták, beszéltek vele. A legnépszerűbb feltevésnek sincs igazságalapja, amely szerint összefüggés lenne az alkoholfogyasztás és a spontán emberi öngyulladás között. Az alkohol sokkal alacsonyabb hőmérsékleten ég, mint hogy lángra tudná gyújtani az emberi húst. Igazából nem számít, mennyi alkohol és milyen koncentrátumban van jelen a szervezetben, soha nem tudja elérni azt a hőmérsékletet, hogy az emberi test meggyulladjon.


    Az viszont megint megmagyarázhatatlan körülmény, hogy az áldozatok némán mennek a halálba, nem kiabálnak, és semmi jele annak, hogy küzdöttek volna az életükért. Vajon mi lehet az, ami teljes tehetetlenségre kényszeríti ilyenkor az áldozatot?

    Ekkor fogtak egy zsírdisznót, ami ugye nagyon hasonlít az emberre, meg a kanóc elméletet, ami szerint az ember körül lévő ruha kanócként szolgál, miközben ég a zsír, de nem a pozitív értelemben, és ez az égés özben elpárologtatja a vizet az emberből. ez a kísérlet is rendben zajlott, be is bizonyították, hogy lehetséges, csak az nem foglalkoztatott senkit, hogy leégett a kísérlet helyszínéül szolgáló ház is a tűzben, ami ahogy mondtam, nem lett volna szabad. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben a ruha épen szokott maradni az égése során. 
    De sorozatunk főhőseit ez kicsit sem foglalkoztatta, hiszen megoldották a rejtélyt, a misztériumot, ők a nap hősei, happy end, tanulság, hogy figyelj oda, mit eszel. -.-

    Nos. Erről az egészről az a véleményem, hogy az a szupi az ilyen dolgokban, mint a spontán égés, vagy, mint az össze hasonlóképp megmagyarázhatatlan jelenség, hogy mi magunk dönthetjük el, hogy mi is ezzel kapcsolatban az igazság, hiszen - a realitás csak egy a lehetséges beigazulások között.

    2011. augusztus 4., csütörtök

    Csipkerózsika imája

    Zend Róbert: Esthajnal Csillog


    Eléletálmosodtam,
    Meghaludni vágyom,
    Leföldbefeküdni
    Begyeptakarózni.

    Nyolcévtizedóra múlva,
    Reggelanyaméhből
    Újraszülébredek majd
    Holnapéletemre.


    Van egy zene

    Van egy zene, ami az én számomra soha nem fog kimenni a divatból. Talán éppen azért, mert képes megújulni, állandóan újat mutatni és mondani, így folyamatosan fenntartva az érdeklődésemet.
    Ezt a zenét Jonathan Davis csinálja, mindegy, hogy egyedül, vagy többesben, de róla akarok beszélni.

    Előtte azonban elmondom, hogy miért is tartom annyira jónak, amit csinál. Édesapámmal közös kedvencünk, ezért nem csoda, hogy amikor arról filozofálgattunk, hogy mitől lesz egy művészi alkotásnak ereje, egyből vele kezdtünk el példálózni.

    Először is miután zeneileg nem vagyok túlképezve, egy laikus szemével tudok csak ítélkezni fölötte. Így valószínűleg nem egy gitárszóló, amiért lelkesedni kezdek majd, hanem például (haladjunk logikai sorrendben) a hangulata, ami elsőre megfog, hogy milyen energiákatközvetít nekem, másrészt pedig a dalszöveg, azaz a konkrét mondanivaló, amivel próbál felém közvetíteni valamit a zenész. Ha ez a kettő harmóniában áll egymással, akkor tudom azt mondani, hogy a zene amit hallok, az jó zene. Természetesen itt most nincs szó az instrumentális zenékről, az más.

    Na és mitől lesz jó ez a zene, mit jelent az, hogy harmóniában van a hangulat és a mondanivaló? Ellenpéldának azonnal fel tudok hozni egy slágerlistás tinglitangli popzenét, ahol a kiöregedés szélén álló, minden igénynek megfelelni akaró mondjuk férfi énekes szerelmi bánatáról nyivákol, próbál femininnek látszani, mert az minden nőnek bejön és az átlag férfi habitusra egyáltalán nem jellemző fájdalmas érzelgéssel próbál szánalmat (és pusztán ezáltal - érzelmet) kicsikarni a hallgatóból, egy bárki által érezhetően bugyuta kis dallamra.

    És akkor itt van pozitív példaképp egy KoRn szám, ami persze a keményrockhoz hűen szintén egy sélsőséges irányba mutat, de mégis, a heavy metal-on belül kiemelkedő zene. Itt nem felesleges keménykedésről van szó, annak ellenére, hogy megjelenik benne a már állatias agresszió, hanem egy természetes érzés, ami a fájdalommal gyakran társul, a düh, harag. Persze ha csak ennyi lenne benne, az még édes kevés lenne, de az érzelmek egész skálája megjelenik ebben a zenében, méghozzá szívből, őszintén. Ezért olyan Nekem Jonathan Davis, mint József Atilla, egy másik nagy kedvencem, aki annyira "Tiszta Szívvel" ír, hogy az automatikusan nekem is fáj, ha azt mondja, "Nagyon fáj" és majdhogynem a vonat alá vetném magam, ha hasonlókról ír.
    Ez az a bizonyos szuggesztió, amiről Weöres Sándor úgy ír, mint az egyetlen tudományosan is elfogadottan létező, az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatása a másik ember-lélekre.


    Jonathan Davis, aki többnyire a 90-es évek egyik stílus teremtő zenekarának, a NuMetal atyjainak nevezett banda, a KoRn frontembere. Mindamellett, hogy sikerült olyan zenét csinálnia, amit előtte senki, s egy erőteljes életműve van már önmagában ebben a bandában is, önálló zenészként is turnézik jelenleg, de dalszövegíró és zeneszerzői pályája is említésre méltó. Például ő szerezte a zenéjét és írta a szövegét a Queen of the Damned, azaz a Kárhozottak Királynője című filmnek is, amit szerencsére nem láttam, mert rockker vámpírok vannak benne, viszont a zenéjét imádom.  A Zenét, mely egyszerre energetizál és nyugtat, elgondolkodtat, szórakoztat, gyönyörködtet, meghökkent s minden, amit még nyálcsorgás nélkül el lehet mondani.
    Tehát nem csoda, hogy kamasz koromban Jonathan volt a plátói szerelmem, mert jó ember, és igazi őstehetség, aki állandó inspirációt jelent a számomra a mai napig, nélküle nem lenne kerek az életem.

    Egy dal a KoRn-tól, egy újragondolt formában, akkusztikusan: Throw Me Away


    Egy a Queen of the Damned-ből, Jonathan Davis előadásában: Slept So Long


    És egy szám J.D. legújabb, önálló lemezéről: Final Days




    Lassan túl leszek rajta...

    Tegnap előtt történt valami, ami attól tartok, maradandó nyomot hagyott a lelkemben.

    Alapjáraton gyenge idegeim tropára mentek az utóbi időben, s ez hazakényszerített Debrecenbe egy kivizsgálás sorozatra. Viszonylag gyakran elmegyegetek egy-egy kivizsgálásra, a napjaim többi részét pedig a (földszinti) nappaliban tengetem gépezéssel, olvasással, Tv-zéssel, tehát olyasmikkel, amit a nappaliban szoktak csinálni. Már késő éjjel volt, mikor gyanútlanul néztem a tévét és a barátaimmal cseteltem, mikor megtörtént.

    Egyszer csak hatalmas dübbenés az ablaknál, valami mozgás, és egy hatalmas tenyérnyom. Leugrok az ágyról a földön hátrálva csúszok és közben ordítok vagy 5 percig. Ennyi időbe telik Anyának, míg leér az emeletről és megkérdi, mi van. Szeretem, hogy ilyenkor az emberek rémületemet látva kíváncsian odasétálnak az ablakhoz és bámészkodni kezdenek. Én ordítok tovább, közben Anya próbálja kiszedni belőlem a részleteket én ordítok, nem adja fel, könyörgök neki, hogy hagy ne most fejtsem ki, tovább faggat, ezalatt felérünk az emeletre ahol még fél óráig bőgök, mire elfáradnak, visszafekszenek aludni én pedig nem alszom aznap és többet nem maradok gyedül a nappaliban.

    Persze biztos egy macska volt, másnap nincs nyoma a behatolásnak. Egyesek feltételezik, hogy akár egy sün is lehetett. :D Meg persze logika sincs abban, hogy jön egy betörő, látja, hogy itt vagyok, de még "beköszön". Persze ebből következtettem arra, hogy csakis egy pszichopata kéjgyilkos lehetett, aki élvezte, hogy megfélelmíthet, mielőtt az életemre tör. 

    Meg hát viszonylag gyakran álmodom, hogy megölnek. Meg hát anyáék szeretnek ijesztgetni, pont azt mesélték a múltkor, hogy a szomszédba úgy törtek be, hogy közben fenn aludtak az ottlakók. Tehát először ezek futnak le ilyenkor az ember agyában, nem az hogy végeredményben nem logikus az ablakot csapkodni.

    Na ennyi. Ez a történet hiányzott még az életeből, (nem mintha nem lett volna már hasonló) mostmár akármeg is halhatok (ha más nem, szívrohamban vagy idegösszeroppanás végett), hiszen már kerek az éltem. Köszönöm, Mr. Kéjgyilkos, vagy, Te szerencsétlen sün!

    2011. augusztus 2., kedd

    Nem ma.

    Nem ma fogom elmondani, hogy mitől kaptam sokkot ma éjjel, hogy miért nem fogok soha többé egyedül maradni a nappaliban és hogy mi életem legrémisztőbb élménye. Sokkot kaptam, attól tartok. Ma éjjel virrasztunk. :S

    2011. augusztus 1., hétfő

    Feeling

    Závada Péter: Premier előtt

    fordíts kis teát rám is
    reggel van, s úgy ízlenék
    búgni e teátrális
    közönyhöz főcímzenét

    hogy eltaszíts, túl közel,
    hogy felvállalj, túl távol,
    csak átölsz, hogyha átölelsz,
    hagyd...elromlik magától

    majd meghajlunk szelíden,
    hogy: "szép alakítás volt"
    ha elnyúlva egy priccsen

    a hűvös túlvilágról
    vissza tapsol majd az Isten
    mint egy defibrillátor

    Azt gondoltam eső esik

     

    Egyszer azt olvastam valahol, hogy egy tudományos kísérlet során lekottázták bizonyos énekesmadarak "énekét" és azok meglepő hasonlóságot mutattak a magyar népzene dallamvilágával. 
    Mikor népzenét hallgatok, mindig az az érésem támad, hogy a szívemből szólnak. Szólhat akármilyen másik zene, ami nagyon erős hatással van rám, van olyan is, amit szövegében sokatmondóbbnak, dallamában erőteljesebbnek találok, de valamiért mégis, ez a zene az, ahogyan a lelkem szólalna meg, ha zenéből volna.